Harry Potter és a Bölcsek köve | Re-reading

Sziasztok!

Nem tudom ti olvastátok e már a HP könyvsorozatot, vagy csak a filmeket néztétek, de én személy szerint oda vagyok érte!

Igaz, hogy két évvel ezelőtt olvastam először (és azóta sajnos utoljára), de most újra nekivágtam, immár 19 éves fejjel, és J.K. még mindig képes lenyűgözni történetével.

Jómagam először a filmeket láttam, még kisgyerekként, majd pedig tiniként, de számomra adaptációnál ez a legjobb sorrend, hiszen így biztosan nem érhet csalódás a filmekből kimaradt jelenetek miatt. Ezáltal nagyobb lesz a döbbenet is, ha olyasmit olvasok, ami a filmben esetleg nem volt benne.

Na de, hogy visszakanyarodjak, idén októberben elkezdtem hát újra olvasni a Bölcsek kövét, és ráébredtem, hogy mennyi minden kiesik az ember fejéből 2 esztendő alatt.

Úgy érzem, van mit visszaadagolni az elmémnek.

Habár egy dolog biztos, többet gondolkodom a szálakon, történéseken most, mint anno.

És még a karakterekről is más kép alakult ki bennem az újra olvasás kapcsán.

*

Első ízben vegyünk néhány elhangzott vicces mondatot:

1.: Amikor Hagrid "beront" Harryékhez és Vernon bácsi utasítja Dudley-t, hogy semmit ne fogadjon el, Hagrid egy határozott és az olvasó számára humoros megjegyzéssel vág vissza:

Ne félj, Dursley, senki nem akarja tovább hizlalni azt a pudingoshordó fiadat.

Nekem nagyon tetszett ez a szöveg, a maga vicces-szúrós stílusában.

Ráadásul, amikor ehez a részhez értem, az elmémbe hasított a felismerés, hogy csak a filmben keveri össze Harry-t Dudley-val, viszont örültem, hogy a végére a kunkori malac farok Dudley farján nem csak az adaptációban szerepel.

2.: Ezt már a filmekből is ismerhetitek, de e mellett képtelen vagyok elsiklani. Nagyon kedvelem a Weasley ikreket. Az ő lételemük a vicc, a nevetés, és ez nálam egy hatalmas piros pillantást ér.

A jelenet szövege pedig így hangzik:

- Te következel, Fred - adta ki az utasítást a pufók asszonyság.

- Nem Fred vagyok, hanem George! - felelte a fiú. - És még te nevezed magad az anyánknak?       Nem látod, hogy George vagyok?

- Ne haragudj, George drágám.

- Csak vicc volt, Fred vagyok - szólt a fiú, és már indult is. 

3.: Még egy Weasley párbeszéd:

 - Na, ide figyeljetek: az idén viselkedjetek végre rendesen. Ha még egyszer jön a bagoly a hírrel, hogy felrobbantottátok a vécét, vagy...

   - Még soha nem robbantottunk fel vécét!

   - De nem is rossz ötlet. Köszi, anya!

4.: Dumbledore köszöntő beszéde; amit nem igazán értek még, de egyszer hátha sikerül kibogoznom a jelentését. Addig jó fejtörő lesz a ti számotokra is, kedves olvasók:

 - Isten hozott benneteket! - szólt. - Szívből köszöntök mindenkit az új tanév kezdetén itt, a Roxfortban. Mielőtt kezdetét veszi a bankett, szeretnék néhány szót szólni. Íme: Filkó! Pityer! Varkocs! Dzsúzli! Köszönöm.

Talán csak az a lényege, hogy szó szerint szólt néhány szót, de lehet, hogy mögöttes tartalma van.

5.: Ez pedig Hóborc a kopogószellem egy tréfás jelenete, miután Harry, Ron, Hermione és Neville elbújtak egy zárt ajtó túl oldalán, - ahol nem mellesleg Bolyhoska feküdt - Frics elől menekülve:

 - Merre mentek, Hóborc? - Hallatszott Frics hangja. - Ki vele, gyorsan!

   - Mondd, hogy " légy szíves "

   - Ne húzd az időt, nyögd már ki, merre mentek!

   - Nem mondok semmit, ha nem mondod, hogy " légy szíves! " - kényeskedett a szellem.

   - Rendben: légy szíves.

   - SEMMI! Hahaha! Azt mondtam, nem mondok " semmit " ha nem mondod, hogy " légy szíves! " Hahahaha!

Nos, ez csak pár darab volt a kedvenceim közül, de ezen példák talán tökéletesek arra, hogy megmutassam, nem csupán komoly helyzetek adódnak a történetben, és ahogyan a könyvben és a filmben, úgy az életünkben is vannak humoros szituációk.

*

És ahogy már korábban említettem, a könyvsorozat olvasása után teljesen más képet kaptam a karakterekről, illetve bizonyos helyzetekről is.

Például teljesen másképp látom Piton professzort, mióta tudom, hogy "kettős ügynököt" játszott, és a feladata mindvégig Harry védelme illetve Voldemort megvezetése volt.

Neki sem lehetett egyszerű. Reménytelenül szerelmes volt Lilybe, a sötét oldalról állt át Dumbledorehoz, tehát sokan megvetették, mivel Voldemort csatlósaként élt ezelőtt, és így sokan nem bíztak meg benne.

Mindettől eltekintve, ő egy nagyon jó ember és varázsló volt, aki egy időre rossz útra tért.

Ráadásul a stílusa is nagyon sajátos.

Amikor a Bölcsek kövében elmondta monológját Harryék első bájitaltan óráján, az az újraolvasás során nagyon megfogott.

Idézem, hátha ti is megérzitek az alliterációk, és a már-már költői szövegkörnyezet hatásosságát:

" - Mivel itt nemigen hadonászunk a pálcával - folytatta -, maguk biztosan úgy vélik majd, hogy ez nem igazi mágia. Nos, nem is várom el, hogy átérezzék, milyen csodálatos az üstben finoman fortyogó főzet fölött fodrozódó füstfelhő és az emberi véredényekben szétáradó folyadékok elmét bódító, érzékeket elzsongító ereje... Tőlem megtanulhatják, hogyan kell dicsőséget forralni, hírnevet a palackba zárni, sőt halált rejteni a dugó alá - de csak akkor, ha nem olyan tökkelütöttek, mint a tanítványaim többsége."(Ráadásul minden szavát a színész magyarhangján hallom, és nem csak Piton esetében. Nektek is volt már így?)

Persze nem volt fair, hogy rögtön Harryt kérdezte ezek után, és pontokat is vont le tőle "tudatlanságáért", de akármilyen goromba volt is vele, titokban próbálta megvédeni őt.

Például amikor azt hihettük, hogy Piton szór átkot Harry seprűjére, akkor épp az ellenkezője történt.

Mógus volt az, aki le akarta rázni őt a Nymbus 2000-ről, és Perselus az ellen átkot kántálta.

És még oly sok mindent ide sorolhatnánk.

*

És íme zárásként pár gondolkodásba ejtő apróság:

1.: Ezt mind jól ismerjük már, igen, még az is, aki csak a filmet látta. Ha egy kicsit visszaemlékezünk, a Roxfortba menet Ron megpróbálta sárgává változtatni Makeszt, akin nem fogott a varázs. De vajon miért is nem?

Első nézés / olvasás után erre talán nem gondolunk, de ha már ismerjük az egész történetet, eszünkbe fog jutni, hogy Makesz = Peter Pettigrew-val, és mikor ez beugrik, ráébredünk, hogy ezért nem fogott rajta a "Napfény, pitypang, kender, spárga, legyen ez a patkány sárga!" Nem azért, mert Ron nem tudott volna egy ilyen egyszerű varázslatot végrehajtani, hanem mert Makesz igazából nem patkány volt, hanem Voldemort jobb - és balkeze. 

2.: Ezen csak néhányszor gondolkodtam el eddig, de egész jó kis fejtörőnek bizonyul.

Szóval, ti mit gondoltok, Mógus professzort mikor és hogyan "szállhatta  meg" Voldemort?

Azt megtudhattuk, hogy Mógus a tanév kezdete előtt a Feketeerdőben volt tapasztalatot gyűjteni, de vajon ott bújhatott meg benne Voldemort?  Talán a félelmét, a gyengeségét kihasználva szállta meg őt?

- K. Timi -