Christmas is coming 🎄

Heló mindenki!

Biztos többen is vagytok olyanok, akik már számoljátok a hátralévő napokat Szentestéig és Karácsonyig, vagy hallgatjátok, dúdoljátok illetve éneklitek az ünnephez fűződő szebbnél szebb dalokat. 🎶

És talán akad köztetek olyan is, aki már kirakta szobájában a csodaszép színekben pompázó égősort.

Azonban nem mindenki ennyire Karácsony kedvelő. Olyanok is akadnak, akik számára ez az ünnep semleges. Nem látnak mást benne, csak azt, hogy kitaláltak egy napot, amely "az ajándékozás és a szeretet ünnepe." Akárcsak a Valentin nap... Az ilyen emberek úgy vannak vele, hogy "Miért pont ez a nap? Hiszen az év többi napján is lehet ajándékozni, meg díszítgetni, és szeretni is!"

Ráadásul nem az a legjobb módja a szeretet kifejezésének, hogy ajándékokkal halmozzuk el a másikat.

Jó, persze nyilván örülnek az ajándékoknak, és nem is arról van szó, hogy nem szeretnek adni az ilyen emberek... Meg hát a karácsonyi díszítések is csodásak, de egy olyan embernek, akinek közömbös ez az ünnep, annak nem számottevő ez a szép látvány. 

*

Ebben a bejegyzésben mindketten kifejtjük, hogy mi hogyan látjuk a Karácsonyt.

Az egyikőnk számára teljesen közömbös, míg a másikónk igazi megszállotja az ünnepnek.

*

Timi: Én már egészen kiskorom óta Karácsonyista vagyok, és minden évben jó két hónappal előtte ünnepi hangulatba esek.

Szinte minden nap kedvenc zenéimet hallgatom, és elgondolkodom azon, hogy mit is süssek ki. S immár második éve (a harmadik lenne, ha nem rontottam volna el elsőre) mézeskalácsot készítek, melyek egészen pofásra szoktak sikerülni. Általában 🌟, és ❤️ a formájuk, de a nővéremmel Krisztivel csináltunk már emberi alakot és egy kicsit bénára sikeredett Halál Ereklyéi jelet is. Amennyire csúf volt, olyan jó volt az íze. És az illata. Imádom a mézeskalács illatát, ahogyan átjárja az egész házat. Mennyei.

De idén szeretnék kicsit újítani, és ha a munka mellett az időm engedi majd, akkor készítek egy kis vajsört is. 🍻

*

Amit nagyon szeretek még, az a fenyő illata, de azt már csak a barátomék házában szaglászhatom, ugyanis nekünk évek óta nem volt valódi fenyőfánk az ünnepek alatt. Pedig nagyon hiányolom. Szerintem sokkal jobban fokozza a karácsonyi hangulatot egy kis takaros élő fenyő, mint egy mű...

És amikor kisebbek voltunk, a tesómmal mindig elcsentük este a szaloncukrokat a fáról és kitömtük az üresen maradt papírokat, ez amolyan angyali csínynek számít egy gyerektől. Na de kettőtől... Az talán már inkább ördögi tett. (Na jó nem, csak viccelek)

*

És fő elvemre is szeretnék kitérni. Ezt már mindenki ismeri, hisz nem más minthogy "Jobb adni, mint kapni!"

Ez az egyik hajtó kereke az agyamnak.

Szeretek a szeretteimnek valamit adni. Legyen az egy rajzom, vagy valami, amit vettem. Egy a lényeg, hogy szeretetből adtam.

És nem csak ilyenkor, de év közben is szívesen lepem meg őket valamivel. Csupán egy probléma van: nagyon nehezen tudom magamban tartani, hogy mi a meglepi.

(Hopsz, a páromnak Vazulnak véletlen kikotyogtam idén, hogy mit kap... Habár az is igaz, hogy olyan aranyosan faggatott, mint egy kisgyerek, és nem bírtam megállni, hogy ne mondjam el, főleg, amikor a szemébe néztem... De, a fő attrakcióról nem tud. )

Még valami. Ebben az évben nagyon hamar kezdtem az ajándék vásárlást.

Nektek megsúgom, hogy már szeptember óta rajta vagyok az ügyön.

Igen, jól olvastátok, nem kell szemüveget vennetek. 😜

Azért kezdtem ilyen hamar, mert

1.: gyorsan szalad az idő, ami itt ül a nyakamon...

2.: ha az utolsó egy, illetve másfél hónapra hagyom, abból tutira kapkodás lenne, s valaki esetleg kimaradna... Ami kész káosz volna.

3.: legyen elegendő ez a kettő.  🙈

*

Ó, és ki ne hagyjam az egyik legfontosabbat, a havat. ❄️

Tudom rég volt fehér karácsony, talán ovis vagy alsós lehettem akkoriban, de minden évben reménykedve várom, hogy karácsonyra leesik a hó, s végre szánkózhatunk, építhetünk ☃️-t, és lejátszhatunk egy hócsatát, miután a szűz hóban hóangyalokká lettünk.

Ráadásul mindig felsínylik bennem, hogy régen, mikor még kicsi voltam (most sem vagyok túl nagy) mindig lementünk kocsival a hozzánk egész közel eső Tisza partra, és csúszkáltunk, és fakutyáztunk a befagyott tavon. Néha még apa is elnyalt a jégen s nem csak mi estünk nagyokat. Hazafelé pedig összekötöttük a két szánkót, a kocsihoz rögzítettük őket, s egy rövid ideig úgy mentünk, hogy az unoka tesóimmal és a testvéreimmel a szánkón ültünk s a széllel sebesen szálltunk.

  *

De ami a legfontosabb, az a szeretet, és az, hogy együtt van a család.

Hiszen a szeretet nem három nap, hanem egy egész élet, mivel van, aki mindig velünk lesz, ha belépett azon a bizonyos ajtón az életünkbe.

S van, aki kilép. Vagy örökre, vagy csak egy kis időre, vagy pediglen csak távolabb lesz tőlünk testben, mint lélekben.

De a sok emlék, a szeretet és a rengeteg telefonálás közelebb hozza őt még így is.

Hogy kire gondolok, miközben ezeket a sorokat írom?

Nos, az én egyetlen szeretnivaló és dilis nővéremre, aki már egy éve Budapesten lakik.

Jóllehet, hogy az egy év nem sok, de ha majd' 18 évet húztatok le együtt olyan testvéri kötelékkel, mint ami köztünk van, akkor igenis sok.

Ugyanis baromi nehéz volt megszokni, hogy már távol él tőlem.

Még a legapróbb dorgálása is hiányzik...

De, hogy jót is mondjak, idén hazajön az ünnepekre.

És ha szerencsém van, akkor többen is összeülünk, mint eddig valaha, hiszen reménykedem abban, hogy a párom is jöhet az ünnepekre, és hogy társszerző jó barátnőm Fanni, a nővéremnek számító Szandika, gimis jó barátnőm Zsani is itt lesznek.

Hiszen, ha ők nem jöhetnének, akkor az olyan lenne, mint a Grincs nélküli karácsony!

*

No de mostmár eleget járt a szám, vagyis a kezem, ezért inkább átadom a szót Fanninak, hogy megismertesse veletek az ő nézőpontját.

*

Fanni: Talán sokak éreznek így, és most bizonyára a karácsonyisták véres szemmel néznének rám, de az, hogy így látom a dolgokat, nem azt jelenti, hogy utálom a karácsonyt, csupán azt tükrözi, hogy különösebb érzelmet nem vált ki belőlem.

*

Nekem ez a semlegesség egészen kicsi koromban alakult ki. Talán ott kezdődött, hogy sajnáltam a fenyőfát, mert megölik csupán azért, hogy feldíszítsék, aztán néhány nap vagy hét után kidobhassák. Innentől fogva fenyőfa nélkül tartottunk karácsonyt, pedig mindenki tudja, hogy az az ünnep egyik jellegzetessége.

Aztán pedig a következő évben már nem tartottunk igazi Karácsonyt, bár ajándékozás volt, de nem abban a szellemben.

Ráadásul én az első Karácsonyom alkalmával nem akartam az ajándékokat a fa alól, amiket "oda tett a Jézuska." A szüleim persze elkeseredtek, hogy megvették a sok ajándékot, és nekem meg nem kell... Igazából azért nem kellett, mert mindig azt tanították, hogy idegenektől ajándékot nem fogadunk el, és hát, azért lássuk be, nem ismertem én a Jézuskát.

Ekkoriban túlságosan komolyan vettem a tanításokat, szidásokat, ugyanis még a Télapótól is féltem. Hogy miért féltem tőle? Nos, azért mert mindig azzal ijesztgettek, hogy "Ha rossz vagy, jön a zsákos ember és elvisz!" Na és hát a Mikulás az egy zsákos ember... Ezért ekkor elárulták nekem, hogy mi is az igazság.

*

Lehet, hogy én tehetek róla, hogy semleges számomra az ünnep, mivel ilyen hamar megtudtam az igazságot, de lehet, hogy alapból is ez volna a véleményem. Ez örök rejtély marad. A családom viszont már kedveli a Karácsonyt, így én is a részese vagyok az ünnepnek. Látok szépséget a Karáconyban, de látok "foltokat" is...

*

Addig is itt találtok néhány kedvcsináló dalt, ami ráhongol majd az ünnepre benneteket, reményeim szerint még azoknak is tetszik majd, akik nem karácsonyisták:

• Csondor Kata - Add tovább : https://www.youtube.com/watch?v=3gIa9Y6EX-I

• Csondor Kata - Fényből szőtt új világ : https://www.youtube.com/watch?v=7WvQ_n52T9U

• Pentatonix - That's Christmas To Me : https://www.youtube.com/watch?v=pFjdfjrtf1Q

• Pentatonix - Carol of the Bells : https://www.youtube.com/watch?v=WSUFzC6_fp8

• Chris Rea - Driving home for Christmas : https://www.youtube.com/watch?v=EvDxSW8mzvU

• Jose Feliciano - Feliz Navidad : https://www.youtube.com/watch?v=RTtc2pM1boE

Ti melyik tábort erősítitek? Mi a véleményetek a Karácsonyról?

Hogyan élitek meg? Mik a szokásaitok ilyenkor?

Kivel/kikkel töltitek szívesen az ünnepeket?

Mi a legkedvesebb emléketek az eddigi Karácsonyaitok közül?

Kellemes hangolódást, és előre is Nagyon Boldog Karácsonyt kívánunk Nektek!

Várjuk kíváncsian válaszaitokat, véleményeteket!

- Fanni és Timi -