Ha a képek élnének és beszélni tudnának, rengeteg mindent mesélnének nekünk.
Elmesélnék a különböző tájak, növények, állatok vagy tárgyak múltját és jelenét.
Tudatnák velünk, hogy hogyan sodródott partra néhány kavics és kagyló egy óriási vihar által feldúlt vízben; vagy hogy miként fújta a szél egy kis magányos virág magját a mezőre, ahol többé nem kellett egyedül élnie...
És még oly sok mindent mondanának nekünk, de ehelyett inkább megmutatják mindazt, amit ők láttatni akarnak velünk.
 |
| Vihar tépte erdő - Gulyás Vazul |
 |
| Zöldben futó utol|ér - K. Timi |
 |
| Bűnös az, ki ártatlan - G. Vazul |
 |
| Kellő tekintet - K. Timi |
 |
A természet hálójában - G. Vazul
|
 |
| Mennyei hajó - G. Vazul |
 |
| Partra vetve - G. Vazul |
 |
| Jégesés - G. Vazul |
 |
| Földi s légi - K. Timi |
 |
| Like a bone - K. Timi |
Minden pillanatot megragadva éljünk, figyelve az apró örömöket és szépségeket, mert minden perc mulandó a halandók számára, és nem a "Carpe diem" a lényeg, hanem minden, ami akkor volt, ami most van, és ami majd lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése