Több, mint hat Harry Potter olvasástól mentes hónap után újra beszippantott ez a mágikus világ.
*
A már jól ismert történet Harry pocsékra sikeredett születésnapjával kezdődik, illetve egy hatalmas zöld szempárral a bokrok között... Vajon ki ezen szempár tulajdonosa?
Ha tudod a választ, itt a helyed, de ha nem, akkor is, hisz reményeim szerint ez a kis válogatás segít még több ember szívébe belopni ezt a csodálatos könyvsorozatot, melyet világszerte oly sokan imádunk!
*
Merlin szakállára, most inkább a lényegre térnék, és a számomra humoros részletekkel varázsolnálak el benneteket:
I.) Már rögtön a startvonalon beveti humorát az írónő, és - az olvasó szemével nézve - kellemetlen helyzetbe sodorja vele a Dursley családot.
- Eszek még szalonnát.
- Találsz a serpenyőben, csillagom - felelte Petunia néni, elérzékenyült pillantást vetve testes magzatára. - Addig kell jóllakatnunk téged, amíg megtehetjük... Még gondolni is rossz rá, hogy milyen lehet az az iskolai koszt...
- Ugyan már, Petunia, én sem maradtam soha éhen a Smelltingsben - kedélyeskedett Vernon bácsi. - Dudley-t is jól tartják. Igaz, fiam?
Dudley, aki olyan kövér volt, hogy a feneke mindkét oldalon lelógott a konyhai székről, élvigyorodott, és Harryhez fordult.
- Add ide a serpenyőt!
- Elfelejtetted a varázsszót - felelte morcosan Harry.
Dudley-t biztosra venném, hogy jobban tartják, mint egy malacot, az iskolában és otthon egyaránt...
Harry válasza pedig, Dudley követelődzésére tökéletes és mesterkéletlen volt. Egy pillanatra a Dursley család mind három tagjába fojtotta a szót. Ezért legalább tíz pont jár (a Griffendélnek).
De sajnos Vernon bácsi, miután "magához tért" döbbenetéből, csúnyán leteremtette a fiút, pedig Harry csak a légyszíves-re gondolt.
II.) Számomra a kertitörpétlenítés nagyon vicces folyamat volt. Kár, hogy a filmekből kihagyták. Szívesen negnéztem volna, ahogy megsergetik, majd messzire hajítják a kis törpéket, és meghallgattam volna a jajveszékelésüket is: "Ereszte el!"
III.) Egy név elég hozzá, hogy rázkódjak a nevetéstől. Ez a név nem más, mint: Lockhart.
De komolyan, sorozatos ügyetlensége, műmájer vigyora, önelégültsége önmagában elég ok arra, hogy nevetnem kelljen. És a bénázása a tündérmanókkal...
Ha valaki akkora tetteket vitt véghez, amiket ő állított, akkor attól elvárható lenne, hogy el tud bánni pár tündérmanóval (akik egyébként elég vérmesek).
És elég nevetséges, hogy az egoja akkora méreteket öltött, hogy a dolgozatban, amit íratott ilyen kérdéseket tett fel a diákoknak:
1. Mi Gilderoy Lockhart kedvenc színe?
2. Mi Gilderoy Lockhart titkos vágyálma?
54. Mikor van Gilderoy Lockhart születésnapja, és mi volna az ideális ajándék számára?
Ezt a dolgozatot ha nem vagy Hermione Granger, lehetetlen jól megírni...
És az ő nevetségességén az sem segít, hogy amint neki kellett volna cselekedni, azonnal kereket oldott volna.
Még jó hogy Ron pálcájával a saját memóriáját törölte, nem Ronét.
IV.) Vicces, hogy a nagy "aranyvérű" Malfoynak csupán úgy sikerült a Mardekár kviddicscsapatába kerülnie, hogy az apja Lucius, lefizette pár új seprűvel a csapatot.
És Malfoy bénasága mellett szóljon, hogy a füle mellett zümmögő cikeszt sem vette észre, míg Harry törött kézzel is elkapta.
Malfoy esetére mondaná a párom, hogy "Pénz beszél, kutya ugat".
(Malfoy kedvelők ne kövezzetek meg ezért.)
*
Még sok számomra humoros részt sorolhatnék ide, de valljuk be, akkor nem maradna hely az elgondolkodtató, komolyabb hamgvételű részeknek, s már pedig azokból is van néhány csokorra való.
I.) Ott van például Lucius Malfoy és Arthur Weasley verekedése a Czikornyai és Patzában.
Lucius elvette Ginnytől egyik használtan vett könyvét. Figyelem elterelés és megbántás szándékával kritizálta a lányt és a családot, hogy becsempészhesse Denem naplóját a könyv közé, majd verekedés tört ki a két családfő között...
Tökéletes terv... Lett volna. De az igazság mindig a felszínre tör.
II.) Dobby babrál a lila pudinggal, a baráti levelekkel, az átjáróval, a gurkóval, csak hogy megvédje Harryt.
De a legfurcsább mégis az volt, ahogyan utalni próbált arra a rossz dologra, ami az év folyamán várt Harryre és a diákokra.
- Azért lenne még egy kérdésem, Dobby - szólt Harry, miközben a manó remegő kézzel felhúzta a tőle örökölt zoknit.
- Az első találkozásunkkor azt mondtad, hogy nem Tudodki nagyúr áll a dolog mögött. Nos...
- De hisz az volt a rávezetés, uram! - Dobby olyan arcot vágott, mintha nem is értené, mit kell ezen magyarázni. - Dobby így segített neked. A Sötét Nagyúrnak, mielőtt nevet változtatott, kimondhattuk a nevét...
III.) Harry és Tom Denem találkozása a Titkok Kamrájában.
Elég különös, hisz Harrynek lila gőze sincs róla, hogy kicsoda valójában Tom. Ezért nem érti azt sem, hogy miért nem adja vissza neki Tom a pálcáját, és miért nem segít Ginnyn sem.
Tom elárulja neki, hogy ki ő valójában.
És azt mondja Harrynek, hogy ők ketten nagyon hasonlítanak.
Igaz, hogy van köztük hasonlóság, de mi tudjuk, hogy csupán azért, mert amikor Voldemort végezni akart vele, akkor Harryben hagyott magából egy darabot.
S Harryt Dumbledore válasza nyugtatja meg igazán: "A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában."
(Ezt a mondatot mindenkinek magába kellene vésnie.)
Rengeteget lehet ebből a részből is tanulni. És hozzánk ad a varázslaton kívül ez a sorozat még sok más csodát is.
Csak nyitott szívvel kell "járnunk".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése