Sziasztok!
Ma egy olyan globális problémáról írunk, amelyről mi emberek (tisztelet a kivételnek) tehetünk...
Sajnálatos módon, - és biztos vagytok így ezzel többen is - Fannival azt látjuk, hogy Földünk károsodását és végül pusztulását MI fogjuk okozni.
És e pusztulás nem csupán a gyárak füstje és az erőművek pöfékelése által fog bekövetkezni, hanem bizony a tömérdek szeméttől is, amelyből rengeteg kerül általunk a vizekbe és a talajba is.
S ez a szemét-tenger nem elsősorban ránk a legveszélyesebb, hanem a védtelen állatokra, a növényekre, a levegőre, a talajra s a vizeinkre.
Sajnálatos módon, - és biztos vagytok így ezzel többen is - Fannival azt látjuk, hogy Földünk károsodását és végül pusztulását MI fogjuk okozni.
És e pusztulás nem csupán a gyárak füstje és az erőművek pöfékelése által fog bekövetkezni, hanem bizony a tömérdek szeméttől is, amelyből rengeteg kerül általunk a vizekbe és a talajba is.
S ez a szemét-tenger nem elsősorban ránk a legveszélyesebb, hanem a védtelen állatokra, a növényekre, a levegőre, a talajra s a vizeinkre.
S bizony egyedül kevesek vagyunk ahhoz, hogy eltüntessük ezt a rengeteg mocskot, hisz igaz a mondás, miszerint "Egy fecske nem csinál nyarat."
Igaz, hogy vannak megmozdulások az ügy érdekében, (gondoljunk csak a Te szedd!-re) de ez kevés!
Igen, jól olvastátok, kevés . Hallhattuk meg olvashattuk is, hogy közel százezren gyűjtötték önkéntesen a szemetet. Milyen szép szám ez, büszkék vagyunk ezekre az emberekre, vagy épp butaságnak véljük, amit tesznek. Szavak helyett most beszéljenek kicsit a számok, ugyanis a csaknem 10 millió fős országból mindössze kb. 100.000 fő vette a fáradtságot. Na ugye, így már nem is olyan szép nagy szám?
Sokan szép gesztusnak vélik, hogy legalább ennyien voltak akik tettek valamit. Egyesek viszont feleslegesnek is gondolhatják az erőfeszítéseket. Mert mit számít ha ennyien szedik a szemetet az egyik nap, de másnap viszont nyolcszor annyian el is dobják. Felmerülhet a kérdés, minek az a még egy fecske? Az nem számít sokat. De igenis sokat számít! Az a tíz millió az úgy áll össze, hogy minden egyes embert számításba vesznek. Mindenki egy ember és ha te egy ember vagy, akkor már csatlakozhatsz és a sok “egy emberes“ csatlakozás az végül azt eredményezné, hogy az egész ország lakói csinálnák. Máris jobb lenne a helyzet.
Igaz, hogy vannak megmozdulások az ügy érdekében, (gondoljunk csak a Te szedd!-re) de ez kevés!
Igen, jól olvastátok, kevés . Hallhattuk meg olvashattuk is, hogy közel százezren gyűjtötték önkéntesen a szemetet. Milyen szép szám ez, büszkék vagyunk ezekre az emberekre, vagy épp butaságnak véljük, amit tesznek. Szavak helyett most beszéljenek kicsit a számok, ugyanis a csaknem 10 millió fős országból mindössze kb. 100.000 fő vette a fáradtságot. Na ugye, így már nem is olyan szép nagy szám?
Sokan szép gesztusnak vélik, hogy legalább ennyien voltak akik tettek valamit. Egyesek viszont feleslegesnek is gondolhatják az erőfeszítéseket. Mert mit számít ha ennyien szedik a szemetet az egyik nap, de másnap viszont nyolcszor annyian el is dobják. Felmerülhet a kérdés, minek az a még egy fecske? Az nem számít sokat. De igenis sokat számít! Az a tíz millió az úgy áll össze, hogy minden egyes embert számításba vesznek. Mindenki egy ember és ha te egy ember vagy, akkor már csatlakozhatsz és a sok “egy emberes“ csatlakozás az végül azt eredményezné, hogy az egész ország lakói csinálnák. Máris jobb lenne a helyzet.
Azonban leginkább arra lenne szükség, hogy egyáltalán ne szemeteljünk! Támogassuk a TeNeDobdEl! mozgalmat. Ne dobjuk el az utcán, vagy a vízparton, sehol. Hiszen, ha lusta vagy elvinni a kukába és felmerül benned a gondolat, hogy "ha más eldobja akkor én miért ne? Az az egy kis papírocska nem sokat számít." Akkor tudd meg, igenis sokat számít, mert ha mindenki így lenne vele, akkor naponta egy Budapestnyi szemét össze gyűlne és az pár NAPON belül nem Magyar, hanem szemét ország lenne itt .
Ha más megoldás nincs, igenis suvasszuk a zsebünkbe vagy a táskánkba a megevett csoki papírját, és később dobjuk ki azt, így legalább megtesszük az első apró lépést, ami az egész világra kiterjesztve már-már makró méretű, de a saját szemünkben annál nagyobb!
Ráadásul nem csak a saját szemünkben ,mert ha senki nem dobja el akkor nincs is mit felszedni, nem kellenének szemét szedési mozgalmak.
Egy kis érdekes történetet fűznék még ehhez. A napokban barátnőimmel elhatároztuk, hogy megyünk mekizni egyet. Tudtuk merre van nagyjából, és azt is, hogy van rövidebb út. Bár még nem jártunk arra, de a lustaság arra késztetett, hogy térképezzük fel az ismeretlen de rövidebb utat. Ahogy haladtunk és elmerültünk a beszélgetésbe éreztük a kételyt, hogy lehet rossz fele kanyarodtunk az utcákban. Aztán végül sikerült oda találni és nem, nem GPS-t használtunk. Hanem észre vettük, ahogy haladtunk, eldobott mekis papírok, poharak voltak minden felé. Követtük őket és ahogy egyre sűrűsödtek, tudtuk, hogy közel járunk. Így érkeztünk meg az úti célhoz...
* Fanni története *
Ha más megoldás nincs, igenis suvasszuk a zsebünkbe vagy a táskánkba a megevett csoki papírját, és később dobjuk ki azt, így legalább megtesszük az első apró lépést, ami az egész világra kiterjesztve már-már makró méretű, de a saját szemünkben annál nagyobb!
Ráadásul nem csak a saját szemünkben ,mert ha senki nem dobja el akkor nincs is mit felszedni, nem kellenének szemét szedési mozgalmak.
Egy kis érdekes történetet fűznék még ehhez. A napokban barátnőimmel elhatároztuk, hogy megyünk mekizni egyet. Tudtuk merre van nagyjából, és azt is, hogy van rövidebb út. Bár még nem jártunk arra, de a lustaság arra késztetett, hogy térképezzük fel az ismeretlen de rövidebb utat. Ahogy haladtunk és elmerültünk a beszélgetésbe éreztük a kételyt, hogy lehet rossz fele kanyarodtunk az utcákban. Aztán végül sikerült oda találni és nem, nem GPS-t használtunk. Hanem észre vettük, ahogy haladtunk, eldobott mekis papírok, poharak voltak minden felé. Követtük őket és ahogy egyre sűrűsödtek, tudtuk, hogy közel járunk. Így érkeztünk meg az úti célhoz...
* Fanni története *
De most beszéljenek helyettünk a képek:
Íme a Kiskörei Erőműnél lerakódott szemét halmaz a Tiszában:
Borzalmas látvány volt.
Még a macit is úgy elszomorította a látvány, hogy végül inkább hátat fordított, míg én kattintottam néhány fotót erről a borzalmas igazságról, ami nem csupán nálunk, a Tiszában zajlik, hanem az egész világon.
Félre értés ne essék nem csak az ukránok tehetnek erről a sok szemétről hanem szinte az összes. Bár próbálkoznak az országok, az Unió, azzal, hogy mindenféle környezet kímélő dolgokat vezetnek be, de úgy tűnik ez sem elég. Azok nyilván jóval rövidebb idő alatt bomlanak le, de addig, sőt még utána is szennyezik a környezetet. Az elektromos autók is terjednek, de azért az áram elő állítása is szennyező. Igaz, ha csak azok lennének nem kavarna sok vizet, de így, hogy ott a többi szennyezés ez csak hab a tortán.
Mi most nem egy világ megváltó mozgalmat szeretnénk prédikálni, hanem csak elindítani a helyes gondolkodást. Ha meg van ez az elv mindenki fejében, akkor máris kevesebb szemét heverne szerte szét az utcákon. Minden cselekedet előtt gondolkodunk, ha csak tudat alatt is, de azért minden előbb fejben dől el. Így lenne hasznos ez a gondolkodás mód, hogy a szemetelési késztetés előtt eszünkbe jutna a borzalom, ami következne, így remélhetőleg inkább nem tesszük meg azt, hogy elhajítjuk a szemetet.
- Fanni és Timi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése