2020. április 14., kedd
Harry Potter és a Tűz Serlege | Re-reading
A negyedik rész olvasását még több ideig igyekeztem húzni-vonni, minnél tovább tartson, s minnél jobban emésztgethessem a szavak papírra vésett varázsát.
Lassan, fejezetenként faltam a könyvet, és hagytam, hogy akár heteken át tartson a szavak leülepedése elmémben.
Minden betűt magamba akartam szippantani, minden bonyodalmat, minden apró humoros odabökést, minden információt, az összes kis - néhol különösen veszélyes, s izgalmas - csodát.
Különösen tetszett, hogy ez a rész álomnak vélt valósággal, majd Harry sebhelyének sajgásával indult.
Az első fejezet helyszíne a Denem-ház, ahol betekintést nyerhetünk kicsit a Denem család múltjába, s a még gyenge Voldemort szövevényes jelenébe, illetve Bertha Jorkins rejtélyes eltűnésébe.
Ám mindenek előtt jöhet egy kis Tűz Serlege humor az én szememmel:
I.) Molly Weasley meghívó levele Harrynek:
Számomra ez azért is volt humoros, hiszen a levél telis-teli lett bélyegezve, s ha nem mutatták volna meg annak idején, szerintem én sem tennék másképp, mint Mrs. Weasley. (A múltkor például - véletlenül - fejjel lefelé kezdtem el megcímezni egy levelet, s azután a másodikat úgyszint, de hát ilyen ez a varázsló lét.)
Vernon persze teljesen kiakadt, akárcsak az előző részben Ron feletonálásán, azaz telefonálásán, de hát mit várunk egy zsémbes muglitól?
II.) A Weasley ikrek megrendíthetetlen hite afelől, hogy pár csepp korkorrigáló főzettel át tudják verni a Dumbledore által létrehozott korhatár vonalat önmagában is vicc, főleg, hogyha megfűszerezzük azzal a ténnyel, amit Rowling egyértelműen megtett : Azzal, hogy a Weasley fivérek próbálkoztak.
Nagyon kedvelem az ő humorukat, a karakterük nagyon el lett találva, nem hiszem, hogy van valahol is még két ilyen merészen vicces varázsló, mint ők.
III.) Malfoy egy görény! És Mordonnak hála a szó szoros értelmében is igaz lett ez rá. Tény, hogy csak ideiglenesen, sajnos, de mégis, a tudat, hogy egy kicsit azt kapta, amit megérdemelt igazán felemelő volt, ám, McGalagony megfosztott hamar bennünket és Harryéket is ettől az apró kis örömtől.
De be kell vallani, minden perce felemelő volt.
IV.) Ron butus képzelgése arról, hogy Harry szándékosan dobta a nevét a Tűz Serlegébe.
Kicsit nevetséges, kicsit szomorú, hogy ilyesmit feltételezett legjobb barátjától, ám őt is meg tudom érteni. Szegényre sem otthon, sem az iskolában nem irányul akkora mértékű figyelem, mint legjobb barátjára, így nem csoda, hogy féltékenység ütötte fel a fejét benne.
Nagy megkönnyebbülés volt azonban, amikor kibékült Harryvel. Jobb lett volna, ha meg sem haragszik, de jól tudjuk, minden barátság útja rögös. És az igaz barátságos sosem szakadnak meg végletesen.
V.) Mordon az ifjú Barty Kupor.
Vicces, hogy amikor először néztem, és először olvastam ezt a részt, akkor nem esett le, hogy ez a Mordon, nem Mordon.
J. K. Rowling nagyon jól álcázta Kuport.
A százfűléfőzetet ismertem már, de még csak meg sem fordult a fejemben sem ez, sem más. Mertem feltételezni, hogy Mordon az Mordon. De ez is egy jó kis csavar a történetben, és nem az egyetlen.
Más:
Az elején arról kezdtem írni, hogy betekintést nyerhetünk egy olyan jelenetbe, amit Harry álmában lát, de valójában nem álmodja.
Ez annak furcsa lehet, aki legelőször forgatja a könyvet, és nézi a filmet. Kicsit talán azt gondolhatjuk, tényleg csak álom.
De később kiderül nem az. S az utolsó három részt olvasva, nézve, kiderül miért is nem álom mindaz, amit Harry Voldemortról lát.
Tartsunk együtt Harryvel a nehéz időkben, s ő viszont velünk fog tartani, a mi nehéz időnkben.
Megint más:
Számomra érthetetlen módon a filmből itt is hagytak ki a könyvben fontos szerepet játszó részleteket.
Nekem ilyen volt a Hermione által alapított M. A. J. O. M. Is! Értékelendő, hogy a Manók jogaiért kiállt végre valaki, hisz ők örök elnyomásban, rabszolgaságban élnek. És ami rosszabb, sokuk nem is akar ebből kitörni. Évezredekre nyúlik ez vissza, és rengeteg manóba beleivódott, hogy így helyes. Így kell legyen.
Tudjuk van egy kivétel, Dobby. Ő úgy vélem sokunk szívébe lopta be magát személyiségével.
Kíváncsi vagyok Ti mit gondoltok erről a dologról? Szerintetek is jobb lenne, ha a manókat nem kezelnék lábtörlőként?
Nektek hogy tetszett a 4. rész? A könyv, vagy a film fogott meg benneteket jobban?
Utóirat: Vigyázzatok magatokra, egymásra, olvassatok otthon sokat, és írjátok nekem bátran, Ti hogyan élitek meg ezt a helyzetet, ami már legalább öt hete fennáll.
Szeretettel:
- Timi -
2020. január 4., szombat
2019. december 31., kedd
Minden nap egy új élet!
¡Hola!
Éjjel lezárult mindannyiónk mögött egy év, egy életszakasz, melyben biztos voltak rossz és jó dolgok egyaránt.
De most, ma reggel, 2020. Január elsejével bizony megnyíltak előttünk új kis ajtócskák, melyek küszöbének átlépéséről egyedül, csak és kizárólag mi magunk dönthetünk.
Minden nappal egy-egy új élet kezdődik, rajtunk áll, hogy ezek az apró életek boldogok vagy szomorúak lesznek e.
Ha én eldöntöm, hogy minden napot úgy fogok megélni, mintha nem volna több, épp ezért igyekszem kizárni a rosszat, nem pediglen bevonzani, akkor egy idő után valóban sikerülhet is.
Ha visszatekintek 2014. vagy 2018. januárjára, nem találok mást, csak stresszt. Ez közös a két dátumban. Ekkor csak azon aggódtam, hogy tanulhatok e ott tovább, ahol szeretnék.
Az előbbi évben nem volt nagy a választék, de így is ijesztő volt a gondolat, hogy talán nem is vesznek fel.
Ám ez sikerült, valamilyen csodával határos módon.
Az utóbbi évben pedig stresszeltem a továbbtanuláson, az érettségin, de ekkor már nem felejtettem el azt, hogy megéljem közben a pozitív élményeket.
Nem aggódtam annyira.
És mikor nyáron jött az értesítő, hogy nem vettek fel egyik egyetemre sem, teljesen nyugodt lettem. Ez így furcsán hangzik, tudom, de konkrétan örültem neki.
Akkor egyetlen célom volt. De már tudom, több dolgot is szeretnék elérni az életemben, és mindet az egyetem mellett véghezvinni nem lehetett volna.
Túl sok minden akarok lenni ahhoz, hogy ezt akkor, egyetlen dologhoz rögzülve véghez tudtam volna vinni. Ezért boldog voltam, mikor nem sikerült.
Ám most, itt vagyok, 2020-ban, és még mindig rengeteg mindent szeretnèk a céljaim közül megvalósítani, és azt látva, hogy a legnagyobb álmomhoz minden nappal, minden hónappal egyre közelebb kerülök, felemelő érzés.
És tudjátok, az is az, hogy ebben vannak, akik támogatnak.
Mert kell, hogy legyenek mögöttünk emberek, akik hisznek bennünk, de fontos, hogy csak ilyenek álljanak életünk lépcsőfokainál, mert irigy, becsvágyó "barát" egészen "véletlenül" képes volna úgy lelökni arról a lépcsőről, hogy a nyakunkat szegjük.
Ezért is fontos, hogy csak a megfelelő, az arra érdemes személyekkel öleljétek körül magatokat!
És elengedhetetlen, hogy pozitívan éljétek meg a dolgokat.
Kell, hogy legyen az életetekben én-idő, ne minden legyen a tanulás, vagy a munka. Mellette űzzétek a hobbitokat, (de ne Szmiagolt, ő még a végén lelopja a karikagyűrűt az ujjatokról azt kiabálva, hogy Drágaszágoom) csináljatok olyan dolgokat amiket imádtok, amik feltöltenek benneteket.
Néha utazgassatok, üljetek le társasozni, vagy olvasni, de ne rohanjatok.
És fontos, ne váljatok alkotó elemmé ebben a "szalagsoros" világban. Legyetek önmagatok, ha törik, ha szakad, legyetek külön(c)legesek, átlagon felüliek!
Minden napotok legyen egy-egy új aprócska élet.
A munkában, vagy a suliban végig legyetek hűek önmagatokhoz, ne akarjatok megfelelni másnak.
És ha valami nem jó, még mindig lehet változtatni rajta.
És hiszem, sőt tudom, hogy szívvel, lélekkel, kellő akarattal, minden álmotok valóra váltható, ne adjátok fel! Higgyetek magatokban, higgyetek abban, hogy mindenre képesek vagytok! Hogy erősek vagytok! És ha kell, sírjatok, mert csak a bátor emberek tudnak sírni. És a könnyek fertőtlenítik a lelket.
És nevessetek, mert az begyógyít minden sebet, de a mosolyotokból, a szívetekből, ne adjatok bárkinek, ne kínáljátok minden jöttmentnek tálcán. Csak az kapjon belőle, aki megérdemli.
És ami még fontosabb: szeressétek magatokat belül és kívül, hogy mélyebben élhessétek meg az új élményeket, hogy könnyebb legyen másokat is nagyon szeretni, és új embereket elfogadni!
És legyetek büszkék magatokra!
És legyen 2020. a Ti évetek!
- Timi -
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









