Szerencsére a második rész befejezése után rögvest belemerülhettem az Azkabani fogoly és Harry történetébe, de magát az Azkabant megúsztam.
A dementorokat viszont jól elkergettük Harryvel. Vagyis igazából Harry maga kergette el őket.
És véleményem szerint ez az egyik legösszetetteb rész, minden idők legcsavarosabbika.
De tényleg, hiszen elég érdekes, hogy Harry az apját látta a tó túloldalán, miközben önmagát és az apját is látta egyszerre.
Elgondolkodtató.
Ahogy az is, hogy:
Sirius Black megszökött. Valahogy kijátszotta a dementorokat, azaz az Azkaban őreit. De hogyan? Talán fekete mágiát használt?
Harry hatalmas feke kutyát lát. Talán a Zordót, a halál jelképét?
A dementorokra főhősünk valamily oknál fogva sokkal érzékenyebb, mint társai. S minden egyes dermesztő találkozásnál édesanyja sikolya sínylik fel benne.
Hermione Granger tanulás mániája különös kérdéseket vet fel Harryben és Ronban.
Hogyanokat keresgélnek a lány miértjében. Nem értik, hogyan képes minden órán részt venni.
Ráadásul a lány új macskája, Csámpás, különös módon Ron Weasley idegeinek húrját pengeti. Olybá tűnik, a macska minden áron le szeretne számolni a fiú patkányával, Makesszal.
Vajon csak a macska-egér harc vezérli Csámpást, vagy valami egészen más áll a háttérben?
Vajon fontosabb Ronnak patkánya, mint Hermione barátsága?
Vajon Harry miért látta a nagy fekete kutyát a sárga házikedvenccel lófrálni egy éjjel?
Vajon mit jelent Trelawney professzor jóslata, melyet jóslástan vizsga után mondd Harrynek, öntudatlan állapotban?
Vajon ez igazi jóslat? A szolga tényleg visszatér urához?
De ki a szolga?
Talán Sirius Black az, aki annak idején titokgazdaként elárulta az ő, Harry szüleit, Voldemortnak? S aki kegyetlen módon leszámolt oly sok muglival s Peter Pettigrew-val, kiből csak egy ujj, annyi maradt?
Igaz vajon mindez?
Ennyire kegyetlen volna ez a Black?
Vagy talán nem minden az, aminek látszik?
Nem szándékom mindenről lerántani a leplet, bátran ajánlom hát a könyv elolvasását, vagy ha már olvastátok, akkor a felelevenítését.
Jót fog tenni, mint egy tábla csokoládé egy dementorokkal való randi után.
*
De hogy rendhagyó módon folytassam re-reading bejegyzéseim sorozatát, íme néhány számomra humoros jelenet:
I.) Ron Weasleyről feletonál Harrynek:
Tudni kell a Weasley fiúról, hogy varázsló, s nem ért a mugli tárgyakhoz. Így a telefonhoz sem, ami kissé kellemetlen-humoros helyzetbe sodorja barátját, Harryt, mert amikor Ron felhívja őt a nyári szünet alatt, akkor a kagylót nem Harry Potter, hanem egy bizonyos Vernon bácsi veszi fel.
Ron hangja szinte a házban is hallható volt, és Vernon bácsi dühösen ordibált a kagylóba, hogy tudassa a varázsló fiúval: A házban nem lakik semmiféle Harry Potter.
Önmagában számomra az volt kicsit humoros, hogy Ronnak elmesélték hogyan működik a telefon (Ron szerint "Feleton"), de a fiúnak így sem sikerült teljesen rendeltetésszerűen használnia.
Harry eztán jól meg is itta a levét, de Ron egy levélben bocsánatot kért barátjától, amiért kellemetlen helyzetbe hozta.
II.) Marge néni felpuffasztása:
Mindegy milyen szemszögből nézem, az a némber megérdemelte a nem teljesen akaratlagos puffasztó bűbáj végeredményét.
Amiket Harry szüleiről mondott, az mind felháborító alaptalan koholmánynak bizonyult.
És ahogyan Harryvel bánt. Bizton állítom, hogy a kutyáival szebben beszélt, mint szegény Harryvel, így kijelenthetjük, Harry haraga jogos volt, s még vicces is volt elképzelni, ahogyan az egyébiránt sem kis darab nőszemély még nagyobbra fújódik fel.
(Sajnos a következmény elszomorító: A Roxmortsba való látogatások még el sem kezdődhettek Harry életében, s máris véget kellett érniük.)
III.) A Kóbor Grimbusz:
Miután Harry megszökött Marge néni felpuffasztásának estjén, bőröndjével, baglyával, s pálcájával karöltve, a sötét utcán bolyongott, s egy pillanatra farkasszemet nézett a Zordóval.
Nagyon megrémült a nagy éjfekete kutyától, így hátrább ugrott az úttestről, s nem is kis szerencséjére, hiszen másképp a Kóbor Grimbusz lapos tepsi képet varázsolt volna arca helyére.
A buszon számomra vicces személy Stan Shunpike volt. Amint észrevette, hogy Harry a földön fekszik, azonnal levetkőzte udvarias modorát.
Harry neve után is érdeklődött, de a fiú Neville Longbottomnak adta ki magát, így kilétét fedezni tudta.
Stan beszédstílusa önmagában is nevettető.
Szemléltetésképp:
– A muglik nem hallják meg a buszt? – kérdezte Harry.
– A muglik…! – legyintett megvetően Stan. – Azok nem hallanak a fülüktő'. Igaz, Ern? És nem látnak a szemüktő'. Semmit se vesznek azok észre.
IV.) Hermione behúz Malfoynak:
Nagyon tetszett ez a jelenet, nem gondoltam volna első ízben, hogy Hermione ilyesmit megtenne, de azt hiszem Malfoy patkányképe és a Csikócsőr ellen irányuló szavai, tettei voltak a lánynak az utolsó csepp a pohárban. Meg is tudom őt érteni.
Nem csak Ron és Harry - de az én szám is tátva maradt. Le a kalappal Hermione előtt.
V.) Harry másodjára is leoson Roxmortsba:
A Weasley-ikrek egy mágikus térképpel ajándékozták meg Harryt, ami épp kapóra jött a fiúnak, amikor egyedül ő - illetve még Neville Longbottom - nem mehetett le a faluba nevelői engedély híján. Harry vitte jól ismert láthatatlanná tévő köpönyegét is, mely remekül elrejtette őt.
Ekkor csupán Ronnal találkozott, hisz Hermione borzalmas ötletnek tartotta, hogy a fiú most mászkáljon kint a Roxfort falain kívül, amikor mindenütt hemzsegnek a dementorok, hogy megtalálják Sirius Blacket.
De Harry ennek ellenére is leszökött Ronhoz Roxmortsba, s ellátogattak a Szellemszálláshoz.
Egy kis idő után felcsengett egy ismerős hang. Malfoyé volt az, s két bamba csatlósáé, Craké és Monstroé.
Harry magára öltötte köpenyét, nehogy meglássák.
Malfoy sértő dolgokat vágott Ronhoz, ezért Harry úgy gondolta ráijeszt a fiúra.
Kellő mennyiségű sarat vett markába, s dobálni kezdte a fiúkat, ám egy véletlen folytán lecsúszott fejéről a köpeny, így Malfoy meglátta az ő - Harry - fejét lebegni.
Harry eztán fejvesztve rohanhatott vissza a Roxfortba a titkos alagúton, hogy megelőzze Malfoyt, aki igyekezett beárulni őt Pitonnál.
A kísérlet nem járt teljes sikerrel, de még így is elkönyvelhetett magának egy félsikert.
Ez a rész is tele van humorral, de ezek közül most csak néhányat emeltem ki.
Illetve rengeteg elgondolkodtató részlet is szemet szúr az olvasónak.
Pl.:
• Hogyan nem tűnt fel senkinek, hogy Makesz "átlagos" patkány létére nagyon sokáig él?
• Harryék észrevették, hogy Hermione túl sokat vállal magára, de az nem tűnt fel nekik, hogy amikor eltűnt, sem a teremben, sem máshol nem tartózkodott, ahol láthatták volna.
Különös. Biztos csak a mosdóba ment. De egész órán a mosdóba lenni, nem túl hosszú idő az?
•A Zordó, aki egyébként Sirius Black volt. Animágus. Harry keresztapja. Ráadásul nem is akarta bántani Harryt. Mindvégig Peter Pettigrew volt a kiszemelt áldozat.
• Hermione macskája, Csámpás. Megérezte a patkányon, hogy mi illetve ki is ő valójában, s ezért vadászott rá folyton... És persze később már azért, hogy elvigye Siriusnak, akinél szintén érezte, hogy nem igazi kutya, s aki nagy sokára bizalmába férkőzött. Ezért olvashatjuk azt, hogy egy éjjel Harry a nagy fekete kutyát Hermione macskájával látta eltűnni az erdőben.
• Csikócsőr megmentése. Ha Harry és Hermione nem mennek vissza, Csikócsőrt valóban lefejezték volna. És miért? Mert Malfoy rájátszott a sérülésére, amiről ő maga tehetett, s mert apja (ebben biztos vagyok) varázslattal vette rá a kivégzésre a Minisztérium embereit.
• Elgondolkodtató az is, hogy Peter Pettigrew milyen élethűen játszotta el a halálát, így rákenve a borzalmas tömeggyilkosságot az ártatlan Siriusra... Gyávaságból jeles volt Pettigrew... És hazugságból is. (Elvégre urának is hazudik, hisz hozzá is csak félelemből tér vissza, nem hűségből.)
Elég gerinctelen alak... De nem csak ő...
• Dumbledore az egyetlen, aki mindvégig hisz Harryéknek. S nem csak most, hanem ezelőtt és ezután. Pláne ezután...
S ő az egyetlen, ki segít is nekik.
És még annyi mindent lehetne kivesézni, bővebben, s épp ezért várom, hogy számotokra mi volt (még) humoros illetve elgondolkodtató az azkabani kalandozásaitok közepette.
