Éjjel lezárult mindannyiónk mögött egy év, egy életszakasz, melyben biztos voltak rossz és jó dolgok egyaránt.
De most, ma reggel, 2020. Január elsejével bizony megnyíltak előttünk új kis ajtócskák, melyek küszöbének átlépéséről egyedül, csak és kizárólag mi magunk dönthetünk.
Minden nappal egy-egy új élet kezdődik, rajtunk áll, hogy ezek az apró életek boldogok vagy szomorúak lesznek e.
Ha én eldöntöm, hogy minden napot úgy fogok megélni, mintha nem volna több, épp ezért igyekszem kizárni a rosszat, nem pediglen bevonzani, akkor egy idő után valóban sikerülhet is.
Ha visszatekintek 2014. vagy 2018. januárjára, nem találok mást, csak stresszt. Ez közös a két dátumban. Ekkor csak azon aggódtam, hogy tanulhatok e ott tovább, ahol szeretnék.
Az előbbi évben nem volt nagy a választék, de így is ijesztő volt a gondolat, hogy talán nem is vesznek fel.
Ám ez sikerült, valamilyen csodával határos módon.
Az utóbbi évben pedig stresszeltem a továbbtanuláson, az érettségin, de ekkor már nem felejtettem el azt, hogy megéljem közben a pozitív élményeket.
Nem aggódtam annyira.
És mikor nyáron jött az értesítő, hogy nem vettek fel egyik egyetemre sem, teljesen nyugodt lettem. Ez így furcsán hangzik, tudom, de konkrétan örültem neki.
Akkor egyetlen célom volt. De már tudom, több dolgot is szeretnék elérni az életemben, és mindet az egyetem mellett véghezvinni nem lehetett volna.
Túl sok minden akarok lenni ahhoz, hogy ezt akkor, egyetlen dologhoz rögzülve véghez tudtam volna vinni. Ezért boldog voltam, mikor nem sikerült.
Ám most, itt vagyok, 2020-ban, és még mindig rengeteg mindent szeretnèk a céljaim közül megvalósítani, és azt látva, hogy a legnagyobb álmomhoz minden nappal, minden hónappal egyre közelebb kerülök, felemelő érzés.
És tudjátok, az is az, hogy ebben vannak, akik támogatnak.
Mert kell, hogy legyenek mögöttünk emberek, akik hisznek bennünk, de fontos, hogy csak ilyenek álljanak életünk lépcsőfokainál, mert irigy, becsvágyó "barát" egészen "véletlenül" képes volna úgy lelökni arról a lépcsőről, hogy a nyakunkat szegjük.
Ezért is fontos, hogy csak a megfelelő, az arra érdemes személyekkel öleljétek körül magatokat!
És elengedhetetlen, hogy pozitívan éljétek meg a dolgokat.
Kell, hogy legyen az életetekben én-idő, ne minden legyen a tanulás, vagy a munka. Mellette űzzétek a hobbitokat, (de ne Szmiagolt, ő még a végén lelopja a karikagyűrűt az ujjatokról azt kiabálva, hogy Drágaszágoom) csináljatok olyan dolgokat amiket imádtok, amik feltöltenek benneteket.
Néha utazgassatok, üljetek le társasozni, vagy olvasni, de ne rohanjatok.
És fontos, ne váljatok alkotó elemmé ebben a "szalagsoros" világban. Legyetek önmagatok, ha törik, ha szakad, legyetek külön(c)legesek, átlagon felüliek!
Minden napotok legyen egy-egy új aprócska élet.
A munkában, vagy a suliban végig legyetek hűek önmagatokhoz, ne akarjatok megfelelni másnak.
És ha valami nem jó, még mindig lehet változtatni rajta.
És hiszem, sőt tudom, hogy szívvel, lélekkel, kellő akarattal, minden álmotok valóra váltható, ne adjátok fel! Higgyetek magatokban, higgyetek abban, hogy mindenre képesek vagytok! Hogy erősek vagytok! És ha kell, sírjatok, mert csak a bátor emberek tudnak sírni. És a könnyek fertőtlenítik a lelket.
És nevessetek, mert az begyógyít minden sebet, de a mosolyotokból, a szívetekből, ne adjatok bárkinek, ne kínáljátok minden jöttmentnek tálcán. Csak az kapjon belőle, aki megérdemli.
És ami még fontosabb: szeressétek magatokat belül és kívül, hogy mélyebben élhessétek meg az új élményeket, hogy könnyebb legyen másokat is nagyon szeretni, és új embereket elfogadni!
És legyetek büszkék magatokra!
És legyen 2020. a Ti évetek!
- Timi -
