Hol az igazság? Avagy boltos szemmel a vírus idején

Magyarország a Covid19 idején hálás a bolti eladóknak, a kereskedelmi szakmában dolgozóknak.
Csakhogy, a szó igen kevés, járnia kellene hozzá tettnek is. Ám az az, ami nincsen.
Az eladók március eleje óta majdhogynem többet güriznek, mint eddig. S ha ez nem elegendő, az eddig rajtuk lecsapódott esetleges türelmetlenkedések mellett azóta minden, a vírushelyzettel kialakult stressz, nyomás is rajtuk csattan.
A vevők zöme unja, hogy maszkban kell töltenie a vásárlást. Azt a 20 percet kínzásnak élik meg. Ez érthető is, hisz az elhasznált oxigén nem egészséges. Fáradtság, dekoncentráltság, fejfájás, ez mind velejárója. De mit mondjon akkor szegény eladó, aki nem 20 percig, hanem 7-8-9 óráig szívja azt a káros, elhasznált levegőt, és örül, mikor a mosdóban, vagy étkezéskor megszabadulhat tőle pár percre, sőt sokszor csak ennyi jut neki, hisz a munka mellett a friss levegőre sem jut ki, csupán csak akkor, ha dohányzik, esetleg.
És mégsem panaszkodik, nem nyávog és nem lázong, csak teszi a dolgát, és most is a vásárlókért él.
És akkor sokan nem is tudják, milyen harcokat folytat az eladó, amikor pár vevő sem maszkot, sem sálat vagy kendőt, sem a felsője gallérját nem alkalmazza. Sokan nem tudják, de minket eladókat nem egy ember kívánna olyankor a föld alá, mikor megszóljuk érte. Csak hogy mi sem keresünk annyit, hogy fizessük azt az összeget, amiért emiatt minket is büntethetnek.
Ezt a törvényt NEM az eladók írták. Csupán kötelességünk betartani és betartatni. Nem élvezetből, örömmel tesszük ezt.
Nekünk ugyanúgy kín maszkban lenni, és dolgozni órákon át.
Arról nem is beszélve, hogy a vírus helyzet visszábbesésével azt a kevéske veszélyességi pótlékot is megvonták. De ha a veszély elmúlt, akkor mégis nekünk eladóknak, akik kockára tettük, tesszük az életünket a vírus alatt, miért kell szívnunk a káros, elhasznált levegőt napi 8 órában?
Miért kell annyit fertőtlenítenünk a boltban, hogy úszóhártya nőjön az ujjaink között?
Miért kell hallgatnunk egyes vevőktől, hogy menjünk az isten büdös ....-ra, amiért szólni mertünk, mert nem tartja be a mostani helyzetben kialakult törvényt?
Az ég rá a tanúm, nem rossz szándékból írom most mindezt, de mint boltos, mint fiatal, és mint ember, ezt gondolom, és tapasztalom, élem meg minden nap, mióta ez van, és nem vagyok egyedül. És ha már annyit szajkózták mindenhonnan, hogy fogjunk össze, egymásért vagyunk, akkor mint ember, és mint eladó, én is lehetek eladó társaimért, mert hiszem, megérdemlik, hogy kiálljak mellettük, ők is hasonlóan élik ezt most meg, és mégsem adják fel, adjuk fel! Mert mi, egymásért vagyunk, nem egymás ellen, és az emberekért vagyunk, nekik segítünk.

Harry Potter és a Tűz Serlege | Re-reading

A negyedik rész olvasását még több ideig igyekeztem húzni-vonni, minnél tovább tartson, s minnél jobban emésztgethessem a szavak papírra vésett varázsát.
Lassan, fejezetenként faltam a könyvet, és hagytam, hogy akár heteken át tartson a szavak leülepedése elmémben.
Minden betűt magamba akartam szippantani, minden bonyodalmat, minden apró humoros odabökést, minden információt, az összes kis - néhol különösen veszélyes, s izgalmas - csodát.

Különösen tetszett, hogy ez a rész álomnak vélt valósággal, majd Harry sebhelyének sajgásával indult.

Az első fejezet helyszíne a Denem-ház, ahol betekintést nyerhetünk kicsit a Denem család múltjába, s a még gyenge Voldemort szövevényes jelenébe, illetve Bertha Jorkins rejtélyes eltűnésébe.


Ám mindenek előtt jöhet egy kis Tűz Serlege humor az én szememmel:

I.) Molly Weasley meghívó levele Harrynek:
Számomra ez azért is volt humoros, hiszen a levél telis-teli lett bélyegezve, s ha nem mutatták volna meg annak idején, szerintem én sem tennék másképp, mint Mrs. Weasley. (A múltkor például - véletlenül - fejjel lefelé kezdtem el megcímezni egy levelet, s azután a másodikat úgyszint, de hát ilyen ez a varázsló lét.)
Vernon persze teljesen kiakadt, akárcsak az előző részben Ron feletonálásán, azaz telefonálásán, de hát mit várunk egy zsémbes muglitól?

II.) A Weasley ikrek megrendíthetetlen hite afelől, hogy pár csepp korkorrigáló főzettel át tudják verni a Dumbledore által létrehozott korhatár vonalat önmagában is vicc, főleg, hogyha megfűszerezzük azzal a ténnyel, amit Rowling egyértelműen megtett : Azzal, hogy a Weasley fivérek próbálkoztak.
Nagyon kedvelem az ő humorukat, a karakterük nagyon el lett találva, nem hiszem, hogy van valahol is még két ilyen merészen vicces varázsló, mint ők.

III.) Malfoy egy görény! És Mordonnak hála a szó szoros értelmében is igaz lett ez rá. Tény, hogy csak ideiglenesen, sajnos, de mégis, a tudat, hogy egy kicsit azt kapta, amit megérdemelt igazán felemelő volt, ám, McGalagony megfosztott hamar bennünket és Harryéket is ettől az apró kis örömtől.
De be kell vallani, minden perce felemelő volt.

IV.) Ron butus képzelgése arról, hogy Harry szándékosan dobta a nevét a Tűz Serlegébe.
Kicsit nevetséges, kicsit szomorú, hogy ilyesmit feltételezett legjobb barátjától, ám őt is meg tudom érteni. Szegényre sem otthon, sem az iskolában nem irányul akkora mértékű figyelem, mint legjobb barátjára, így nem csoda, hogy féltékenység ütötte fel a fejét benne.
Nagy megkönnyebbülés volt azonban, amikor kibékült Harryvel. Jobb lett volna, ha meg sem haragszik, de jól tudjuk, minden barátság útja rögös. És az igaz barátságos sosem szakadnak meg végletesen.

V.) Mordon az ifjú Barty Kupor.
Vicces, hogy amikor először néztem, és először olvastam ezt a részt, akkor nem esett le, hogy ez a Mordon, nem Mordon.
J. K. Rowling nagyon jól álcázta Kuport.
A százfűléfőzetet ismertem már, de még csak meg sem fordult a fejemben sem ez, sem más. Mertem feltételezni, hogy Mordon az Mordon. De ez is egy jó kis csavar a történetben, és nem az egyetlen.

Más:
Az elején arról kezdtem írni, hogy betekintést nyerhetünk egy olyan jelenetbe, amit Harry álmában lát, de valójában nem álmodja.
Ez annak furcsa lehet, aki legelőször forgatja a könyvet, és nézi a filmet. Kicsit talán azt gondolhatjuk, tényleg csak álom.
De később kiderül nem az. S az utolsó három részt olvasva, nézve, kiderül miért is nem álom mindaz, amit Harry Voldemortról lát.
Tartsunk együtt Harryvel a nehéz időkben, s ő viszont velünk fog tartani, a mi nehéz időnkben.

Megint más:
Számomra érthetetlen módon a filmből itt is hagytak ki a könyvben fontos szerepet játszó részleteket.
Nekem ilyen volt a Hermione által alapított M. A. J. O. M. Is! Értékelendő, hogy a Manók jogaiért kiállt végre valaki, hisz ők örök elnyomásban, rabszolgaságban élnek. És ami rosszabb, sokuk nem is akar ebből kitörni. Évezredekre nyúlik ez vissza, és rengeteg manóba beleivódott, hogy így helyes. Így kell legyen.
Tudjuk van egy kivétel, Dobby. Ő úgy vélem sokunk szívébe lopta be magát személyiségével.

Kíváncsi vagyok Ti mit gondoltok erről a dologról? Szerintetek is jobb lenne, ha a manókat nem kezelnék lábtörlőként?

Nektek hogy tetszett a 4. rész? A könyv, vagy a film fogott meg benneteket jobban?

Utóirat: Vigyázzatok magatokra, egymásra, olvassatok otthon sokat, és írjátok nekem bátran, Ti hogyan élitek meg ezt a helyzetet, ami már legalább öt hete fennáll.

Szeretettel:
- Timi -

DigitArt kisállatos hátterek (Letölthető)